Nem terveztem belefolyni, és hogy a változatosság kedvéért én is megmondjam a tutit. De az a helyzet, hogy ha már az élet úgy hozta, hogy egy alapvetően férfidominált szakmában dolgozom, akkor ha van olyan téma, ami mellett nem tudok csak úgy elmenni, az pont a szexuális zaklatás. 

Rögtön elmondanám, hogy hál'istennek komolyabb bajom nem történt. Nem paskolták meg a profok a popsimat vizsgákon, és nem volt szükségem rá, hogy "extra szolgáltatást" nyújtsak egy-egy kézirat vagy pályázat benyújtásakor. De ez nem azt jelenti, hogy hallgató koromban ne tudtuk volna baromira pontosan, hogy melyik prof hajlamos jobb jegyet adni egy rövidebb szoknya láttán, vagy hogy melyik hogyan szedi fel a hallgatólányokat. Ezek a pletykák elég gyorsan terjedtek, és bátran merem állítani, hogy jócskán volt valóságalapjuk, hiszen irtóra kellett tudni, hogy az ember - céltól függően - hogyan öltözzön fel a vizsgára. És annak idején senki nem mondta nekem, hogy ez nem oké. Éreztük, hogy nem így kellene lennie, de senki nem MONDTA KI, hogy ez helytelen. És pontosan ezt teszi ez a kampány: kimondja, hogy efféle egyoldalú szexuális "vibe"-nak munkahelyzetben helye nincs. Vagy mikor ifjú tini koromban a fiú közölte velem, hogy ha "bentmarad", az egészségtelen, ezért valahogy "ki kell jönnie". Bárcsak lett volna annak idején egy kampány, ami (1) nyilvánvalóvá teszi, hogy a lány jelenlétében, akarata ellenére történő "kijövés" szexuális zaklatás, és (2) az a fura rosszérzés, ami bennem volt utána, az jogos volt részemről... Na hát pont ezt teszi most a #metoo. 

Hál'istennek az esetek 95%-ában egy férfi - szakmai körökből - való közeledése kedves és ártalmatlan, ami inkább jólesik, mint zavarna. Az évek során pedig megtanultam hasonló kedvességgel nemet mondani (amiben nyilván segít némi pszichológiai tudás is). De volt már, hogy egy szintén kedves bókokkal indító kutatóbácsi a finom visszautasítás ellenére egyenest közölte velem, hogy szívesen meghív az USÁba, hogy dolgozzunk együtt. "Többek között". Tette hozzá olyan hangsúllyal, hogy azt hittem, tökön rúgom. Ugyanerről a bácsiról később egészen elképesztő történetek derültek ki, és olyan lánnyal is beszélgettem, akivel nem is állt meg egy meghívásnál, a hölgy minden megdöbbenése és tiltakozása ellenére. És az is előfordult, hogy nagy kiégésem és váltási vágyam közepette csak azért nem mentem dolgozni egy (amúgy jónak ígérkező) tanszékre, mert volt ott olyan ember, aki nem bírt leállni a nyomulással. Vagy a Humboldtos "kolléga", aki részegségében szelektív süketséget kapott a visszautasításra... Ilyen helyzetekben persze lehet nemet mondani, csak az a baj, hogy ezek az emberek általában pont azok az emberek, akiket ha egyszer visszautasít az ember, akkor kizárt dolog, hogy szemet hunynak a dolog felett, mikor például egy ösztöndíj elbírálásáról van szó. Ilyenkor gondolkodás nélkül visszaélnek a hatalmi pozíciójukkal, és elvágják az utamat. Mert sajnos sokszor a legnagyobb kutatók egyben a legnagyobb nárcisztikus balf@szok is. Ilyen emberek persze mindig is voltak és lesznek, de a #metoo és hasonló kampányok az egyik leghatásosabb fegyverek tudnak lenni annak érdekében, hogy ezek az emberek elgondolkodjanak, elkezdjenek félni a feljelentésektől, és legalább egy kicsivel kevesebb ilyen eset forduljon elő a jövőben. Mert naivitás azt hinni, hogy minden sértett leányzó megy majd panaszkodni dékán úrhoz, aki majd jól megdorgálja az adott bizottsági tagot, hogy hát nem amiatt vágta-e el azt a kedves doktorandusz leányzót a pályázaton, mert. Ráadásul az akadémiában az efféle esetek extra kínosak, és tényleg egy egész pályára kihatással vannak, mert annyira kicsi az ország és a szakma, hogy nem igazán lehet máshová menekülni, ahogy pl. az akadémián kívüli világban - végső esetben - egy cégváltás megoldaná a dolgot. Nálunk hiába vált az ember egyetemet, legkésőbb a bírálói körökben biztosan kísérteni fogja a múltja, amiben ráadásul nemcsak hogy ártatlan, de még áldozat is volt. 

Dávid persze attól tart, hogy ezentúl a legenyhébb rámenősség is zaklatás kategóriájába fog esni férfi részről, ami majd az udvarlások rovására megy. Na hát ez az, amiben szerintem hatalmas tévedés van. Van határ aközött, hogy finoman hozzáérünk a hölgy kezéhez, hátha megadja a telefonszámát, és hogy rányomulunk vizsgahelyzetben a hallgatóra, akinek még az sem opció, hogy nem megy be vizsgázni a kettesbenmaradás elkerülése végett. És pont ezt a határt tisztázza most meg a kampány, és ér el olyanokhoz a zaklatótól az áldozatig és a potenciális áldozatokhoz, akiknek igenis szükségük van arra, hogy ki legyen mondva, meddig tart a jóízlés, és honnan kezdődik a zaklatás. A zaklatás, ami nem csak megerőszakolást jelent, hanem annál sokkal előbb kezdődik. 

Hajrá.