Történt ugyanis, hogy Eszter nem csak szép, hanem okos is, és ezt nem csak én tudom, hanem az az ösztöndíj bizottság is, akik egyenest Ulmba repítették egy DAAD kapcsán. Adta magát tehát a lehetőség, hogy ha már Eszter az országban jár, meglátogassa Berlint is, és itt eltöltsön egy kellemes, és szórakoztató hétvégét. 

Történetünk pénteken délben kezdődik, amikoris egy kellemes reggelit elfogyasztva beültük egy Berlinálé versenyfilmre. Ez a műfaj (mármint a Berlinálé) úgy működik, hogy van kb. 7000 film, kb. 15 kategóriába szedve, amit igen komoly szervezéssel kb. 1 hétig játszanak a berlini mozik, színházak, performasz termek. Ebből a 7000-ből választ az egyszeri filmre vágyó ember. Lehet persze "absztrakt" alapján tájékozódni a tartalmakat illetően, de ahhoz azért nagyon megszállottnak kell lenni, hogy az ember átnyálazza az összes opciót. Ráböktem tehát az első jónak hangzó filmre, erre ültünk be a fesztivál 2. legnagyobb helyszínén. Ez volt a Touch me not.  Itt készült az első szelfink, jeeee. 

A hely egyébként színházteremként funkcionál, és a kép elkészültekor még kicsit korán volt (a székek kb. 90%-a megtelt a film kezdetére, amiket helyjegyek nélkül, aki kapja-marja alapon osztottak szét).  

Emögül a függöny mögött bukkant elő a vászon: 

A film nekem közepesen tetszett, Eszternek ennél talán jobban (bár ő is hozzátette, hogy előbb enne reszteltmájat, amit nem szeret, minthogy még egyszer megnézze). A film fókusza az intimitás volt, amihez nyilván kapcsolódott a szexualitás is. Félig művészfilm, félig dokumentumfilm volt. A főszereplő saját lelkében bejárt útján keresztül nyertünk betekintést transszexuálisba, és testi fogyatékkal élők szexualitásába (bár főleg intimitásába). Szerintem 2 óra nagyon hosszú volt, ahhoz képest unalmas volt a film, és túl nagy hansúly esett a szavakra a vizualitás helyett. Mások nem ezt gondolták.

Történetesen ez a film nyerte ugyanis a Berlinálét 1 nappal később. 

Pózolj macival!

Délután még bevásároltunk, behamburgereztünk, és este jót csacsogtunk a szomszéd hotel jazztől visszhangzó, ürességtől kongó bárjában. 

Másnap, szombaton, ismét a mozi felé vettük az irányt. Ezúttal az Aga c. filmet néztük meg. Ez a film mindkettőnknek jobban tetszett, mint az előző napi, engem pedig kimondottan nagyon megfogott. Két idősödő eszkimó a főszereplő, és Szibériában játszódik. Elképesztően szép volt a képi világ, rengeteg szimbolika, szépen ábrázolt érzések. Csak ajánlani tudom a filmet. 

Ezúttal egy kisebb színházban voltunk. 

Utána elmentünk a bolhapiacra, ahol a porcelánelefánt volt a leghasznosabb tárgy. Majdnem elcsábultunk egy fémsárkányra, de a rozoga hintaszéken himbálózó állati szőrmegyűjtemény is egészen szürreális látványt nyújtott. 

Majd a piac közelében lévő Rock Caféban ebédeltünk. Megtaláltuk a tökéletes menüt is: Rómeó és Júlia reggeli szerelmeseknek. 

Úgyhogy ezt kértük. És nem is csalódtunk. 

Közben lelkesen mutogattam Eszternek egy minap látott Mac reklámot, amin két nő csókolózik. Itt Berlinben tényleg nem akadnak fenn az ilyesmin, és a pincér még akkor sem dobott ki minket, sőt nem is kezdett nyálcsorgatni ránk, mikor sikerült pont az orra előtt megmutatnom Eszternek a reklámot. Miközben proseccot szürcsölünk a szerelmesek reggelije felett. Na. 

Különben itt van a gyöngyszem: 

(és mindezt egy arcfényért...)

Másnap egy fény-hang kiállításra mentünk, amit 2 napja javasolt egy kollégám, hogy must-see. Igaza volt. Az alkotók kissé apokaliptikus zenére komponáltak 90 fényforrás és számos tükör segítségével fényjátékot, méghozzá egy régi gyárépületben. 

Közelebb menve engem teljesen elvarázsoltak az ufószerűen mozgó fények. Néha a közönség sorait is pásztázták a fénynyalábok, amitől teljesen olyan érzésem támadt, mintha bevonódnék az előadásba. Nekem nagyon tetszett. Utána az erre a célra kihelyezett kisszínpad-szerű emelvényeken nyúltunk el, hesszeltünk, és élveztük a fényt és a zenét. Jó volt. 

Dávid - aki erre a programra velünk tartott - a kiállítás egyéb részeit jobban élvezte azért. 

Elfelejtettem megemlíteni, hogy a minap Eszternek még arra is volt energiája, hogy elmenjen futni. Mondjuk akkor még szinte trópusi hőség volt, kb. -2 fok napközben (azóta már -18 fokot várunk pl. ma éjszakára). Csodaszép képeket fényképezett, például ezt: 

És nagyon kedvesen megjegyezte, hogy valaki lenyúlta a mi esküvői dekorációnkat, amit ő lefotózott: 

Szóval kiszórakoztuk magunkat a hétvégén!