Mosolyogva olvastam egy kezdő háborúzó cuki történetét az indexen. Amatőr!  Egyúttal büszkén jelentem, hogy kb. 2 hónapja nem találkoztam mollyal. Najó, múlt héten Dávid lecsapott egyet, de ez simán bejöhetett kintről.  A tanulságok:  1. nyilván át kell válogatni a spájz (és hasonló helyek)…

Szóval most úgy állunk, hogy naponta (este) egy moly csapkodása a nehéz nappal járó jutalmunk. Ettől még mindig nem vagyok boldog, de jelen pillanatban többet nem tudunk tenni. A ruháknak mindenféleszaga van, a szekrénybe helyzett nehézbombázóktól, de egyelőre Dávid még bírja idegileg, és válást sem…

Leányéveim hajnalán kedves kis társakat láttam a piciny zümmögő lepkékben, akikkel (amíg kevesen voltak)  jól megfértünk a lakásban. Najó, ez amolyan racionalizált kényszerperspektíva volt, mivel a tapéta és a fából készült galéria mellett esélyem nem volt felvenni ellenük a harcot. Aztán…