Most úgy alakult, hogy mindkét lakás beköltözési jogát piacra dobtuk, mert Dávid kétszobás lakására ugyebár egy darabig nem lesz szükségünk, az én garzonomban pedig felmondott az ultrakedves albérlőm (magányosnak érezte magát egyedül...). Erkölcsileg megkérdőjelezhető módon csak magyaroknak hirdetjük, mert az órák átiratása miatt nem bízom az Elmű és társai hivatalaiban, hogy képesek angolul megkérdezni a leendő ügyfelüktől, hogy átalánnyal vagy havonta diktálással akarja rendezni a fogyasztást, és a magyarul-nem-beszélő bérlőben sem annyira bízom, hogy el tudja olvasni az éves kéményellenőrzés és társaira vonatkozó kiaggatott cetliket. 

Az én lakásomat viszonylag könnyű kiadni, mivel 6. kerületi és cukin van berendezve. Nagy keresletre számítottam, de nem volt pofám irreális magaslatokba emelni a bérleti díjat, ezért inkább a piaci átlag szintjén hagytam az árat (ami még így is kb. 40%-kal több, mint amennyiért 3 éve ki tudtam adni...). Szimpatikus egyedülállók és párok jelentkeztek, eddig kb. 20-an. A megtekintést intézi a jelenlegi lakóm (hátmilyenrendes), és az első 4 szimpatikus ember közül remélem legalább az egyikkel nyélbe ütjük a bizniszt. 

Dávid lakásával viszont küzdünk. Ez ugye 13. kerület (bár közel van a metróhoz), és a két szoba egymásból nyílik (úgyhogy baráti párok elszállásolására nem igazán alkalmas), ami (nomeg a házban lévő önkormányzati lakások) bizony kicsit megnehezítik, hogy a leendő bérlő elsőre szerelembe essen a lakással. A legmeglepőbbek és legelszomorítóbbak számomra a gyerekes családok megkeresései. Érződik a levelükön, hogy bármit megadnának azért, hogy gyerekekkel együtt költözhessenek, mert a legtöbb főbérlő bizony előnyben részesíti a gyermektelen lakókat. Nyilván van abban valami, hogy ha van egy felnőtt dolgozó pár, és egy kisgyerekes család, akkor az előbbi azért kisebb eséllyel fogja filccel kidekorálni a falat, vagy végigkarcolni matchbox-szal a parkettát, azaz olyan kárt tenni, amit nem fedez a kaució. Hallottuk sok helyről, hogy gyerekeseket nehezebb utcára tenni nemfizetés esetén, de a közjegyző szerint a gyerek jelenléte nem kéne hogy megfossza a lakástulajdonost a jogától, szóval szerinte ez kb. urban legend. Ha ugyanis a közjegyző tesz nekünk egy "egyoldalú kötelezettségvállalási nyilatkozatot" a szerződésbe, amit a bérlő aláír, akkor kb. 14 nap alatt kitehető a lakásból, gyerek ide vagy oda. 

Nyilván ez sem egy életbiztosítás, mert 14 nap alatt még a maltert is ki lehet szedni a téglák közül, szóval továbbra is a "szimpátiára" hajtnanánk a leendő lakóval kapcsolatban (persze a rendes lepapirozás mellett). Node ez azért a legjobb szándék mellett sem könnyű. Egyszer már leszerveztem 6 lakásnézőt arra az időre, mikor röviden otthon voltam, amiből 1 jött el, 1 pár nappal előtte lemondta, 4 pedig azóta is csak jön megnézni. Végül szerencsém volt, mert annak az egynek, aki megnézte, tetszett a lakás, és megvolt a tűrhető szintű szimpátia, szóval aláírtuk a szerződést. Majd 3 nappal azelőtt, hogy mentünk volna együtt a közjegyzőhöz, a csaj lemondta a lakást, mondván a ház bejárati ajtaján a zár még mindig nincs megcsináltatva, én pedig nem tudom garantálni hogy megcsinálják (ehhez ugyanis a lakóközösség jóváhagyása szükséges, amit - mivel eddig kétszer csinálták meg és mindkétszer újra tönkretették - sanszos, hogy sosem fogunk újra megkapni). A lakás biztonságáról pedig a 8 ponton záródó biztonsági ajtónk sem győzte meg, hiszen egy düledező, de zárható épületajtó mégiscsak a biztonság netovábbja lett volna számára... Én pedig voltam annyira idióta, hogy azt mondtam neki, hogy a kauciót elég beköltözéskor kifizetnie, szóval még ezzel sem tud kárpótolni. Sohatöbbé nem leszek ennyire naiv, és bizony keményen perkálni fog, aki költözni akar. Úgyhogy most újra bérlőkeresésben vagyok. 

Ott tartottunk, hogy szimpátia. Próbálok pozitív és elfogadó lenni, de bizonyos emberek facebook profiljától feláll a szőr a hátamon, nem tehetek róla. Például erre célzok. 

A sors fintora, hogy nagyonis fogja más pótolni a csajszikát, legalábbis ami a bérlői státuszt illet.

Volt amúgy ennél rosszabb is, egy nő, aki profilkép-kompatibilisnek találta, hogy hatalmas melleit központba helyezve alulról készüljön róla kép, majd betett egy másik képet háttérnek, melyen a hatévesforma fiát szájon csókolja. Ő sajnos letiltott (annak eredményeképp, hogy miután próbáltam kedvesen elmondani, hogy már nem elérhető a lakás, konkrétan lerasszistázott, NAGYBETŰKKEL, kiabálva, hogy hogy képzelem, mert cigánynak lakást senki nem ad ki). Ez az egy emlékem maradt róla:  

Esküszöm próbálok nem rasszista lenni, de egy ilyen ember had ne lakjon már a lakásounkban, ha cigány, ha nem az. Ráadásul szegény szomszédainkat sem szivatnám a kétes életvitelű alakokkal, ha már ilyen jófejek voltak, hogy megadták a wifijük kódját... 

No és akkor a várva várt (vagy nem várt) kisokos lakáskiadóknak és lakáskivevőknek. 

- a lakáspiac nagyon pörög (facebook-on különösen, főleg nyáron a szeptemberi hajrá miatt), amiből három dolog következik:

    1. a meghirdetés utáni 24 (de inkább 12) órán belül kell kontaktálni a meghirdetőt, különben könyörtelenül várólistára kerül a legszimpatikusabb jelentkező is. Tájékoztatásképp: a garzonra 48 óra alatt kb. 20 megkeresés érkezett. 

    2. A facebook-os hirdetés azért jó, mert egy facebook profil azért igen árulkodó tud lenni (kölkök jelenléte, háziállatok típusai, vagy a lakókörnyezet szelfi esetén...). Ebből következően aki lakást keres facebookon, az nézze meg, hogy milyen publikus infó látható róla.

    3. Aki bunkó módon, és/vagy egynél több írásjelet egyszerre használva (????), és/vagy a telefonszáma elküldésével kontaktál engem facebookon, azt válaszra sem méltatom, mert ilyen pökhendi vagyok.

- a közjegyzői záradék alap kellene, hogy legyen. Ennek birtokában ugyanis gyakorlatilag azonnal ki lehet dobni az albérlőt. Az olcsóbbik verzió kb. 28.000 Ft-ra jön ki, a drágábbik meg majdnem kétszer ennyi, de ennek birtokában az elmaradt költségek (pl. bérleti díj, rongálás, amit a kaució nem fedez etc.) behajthatóak lesznek. Mindebből az angol verzió kb. 30%-kal drágább. Ezeket a díjakat rá lehet terhelni a bérlőre, de mi mondjuk jófejségből felezzük velük. 

- a kaució kifizetése nélkül nem szabad kiadottnak tekinteni a lakást. Tanuljatok az én hibámból. 

- külföldieknek szerintem csak akkor érdemes lakást kiadni, ha az ember fizet melléjük valakit, aki bébiszittel hivatalos ügyekben. Vagyis pl. megjárja a hivatalokat a bérlővel a mérők átiratása végett, kifárad a címre, ha a bérlő nem tudja bekapcsolni a konvektort, etc., és még így is készülni kell arra, hogy fotón kell fogadni a házba kifüggesztett éves ellenőrzésekről szóló értesítéseket, hiszen egy külföldi bérlőnek esélye nincs ezeket egyedül elolvasni. Már ha a bérlő van olyan lelkiismeretes, hogy lefotózza a hirdetéseket, mert ha kijön a szolgáltató, és nem biztosított a bejárás, akkor a tulajt veszik elő. Külföldieknél fontos kérdés szokott még lenni a lakcímbejelentés: ezt nyugodtan meg lehet tenni, mert érvényes szerződés esetén semmivel nem lesz több joga a bérlőnek bejelentve lakni a lakásban, mint nem bejelentve. Viszont ezt a hivatali ügyintézést ismét megnehezíti, ha a bérlő nem beszél magyarul. 

- a mérők véletlenül se maradjanak a tulaj nevén, mert ha a bérlő tartozik, akkor a tulajon fogják bevasalni. Ha viszont át vannak iratva (amit a bérleti szerződéssel 1 nap alatt meg lehet tenni), akkor az Elmű és társai a nemfizető bérlőt üldözik, ami meg kitérdekel. Itt elő szokott fordulni, hogy ha tartozás van, akkor a szolgáltató nem hajlandó új szerződést kötni ugyanazon lakcímre, de ez jogszabályba ütközik, szóval ebben az esetben nyugdtan lehet menni a fogyasztóvédelemhez. 

- az adózásról. Ez ugye sarkalatos probléma általában. 15% SZJA terheli a lakáskiadásból eredő bevételt (minekutána eltörölték a +14%-os EHO-t 1M Ft éves bevétel felett is), ami szerintem reális adóvonzat, tekintve, hogy az ember a fizetésének 40%-át amúgy sosem látja hasonló adóügyi okokból. Ha a bérlő a bérleti díj mellett a tulajnak fizeti a számlákat, akkor az is adóköteles! De ezt adóbevalláskor költség formájában vissza lehet igényelni. A mi csavarunk viszont csak itt jön: aki külföldön (vagy más településen) másik lakást bérel, annak a bérleti díja leírható költségként. Azaz a teljes jövedelem 0 Ft (vagy még kevesebb, hiszen Berlinben nyilván többet fizetünk a lakásért, mint otthon a két lakásunk bérlői), aminek a 15%-át, vagyis 0 Ft-ot kell leadózni. A lényeg, hogy legyen azért az embernek papírja a bérlő által befizetett összegről, és arról is, amennyit külföldön fizet lakásbérlésre, de ezzel meg is elégszik a NAV. Ha azt vesszük, hogy Magyarországon kb. 10 év alatt hozza be a vételárat egy kiadott lakás, akkor elég szép jövedelemre lehet szert tenni egy emberöltő alatt, ha az ember külföldön él (és külföldön fizeti az albérletet...). Feltéve ha egyszer sem bontják malterig az albérlők a lakást.