- Aélaaéfsa aélk er? - szegezi nekem a kérdést, majd hosszan néz a szemembe. Választ vár. Közben eltelik pontosan hárommillió fényévnyi idő. Hosszú szőke haja félig feltupírozva, kicsit már látszik a lenövés, ami persze csak egy árnyalattal sötétebb, mint a szőkített haja. Hiába, német, a szőkeség a génjéig hatol. 

- Aaéldsjdsaélkj  aélkjaafdséj fa ahj, oder? - kérdezi újra. Olló is van amúgy a kezében, amivel vészjóslóan közel jár már a fejemhez. Szerintem kissé frusztrált, mert az előbb kifésülte vizesen a hajamat, mégpedig 5 perccel azután, hogy elkövette a végzetes hibát a hajmosónál: nem rakott a hajamra balzsamot. Ilyenkor könnyebb lenne rábeszélni egy ötévest a fogmosásra, mint bármely két hajszálamat egymással párhuzamossá tenni. Én már 32 éve együtt élek a jelenséggel (az előző fodrászom 9 évig élt vele), de az egészségtől kicsattanó német hajkoronákon edzett fodrász erősen lavírozik a türelmének határán. Hogy így száraz a hajam, meg úgy kéne ápolnom. Erősen bólogatok. Lapítok. 

Közben jár az agyam, hogy az adott kontextusban vajon mit jelenthet az az "aéjaélaf". Túlvagyunk már a "mennyit vágjak" kérdésen ("vier oder fünf centimeter bitte"), szóval legfeljebb a vágási stílusra kérdezhet rá. "Rétegesen, fokozatos átmenetekkel, az alján megtépve, a frufrumból pedig kevesebbet vágjon, mint az aljából, mert mikor nem nem láttam ki alóla, nekiestem otthon titokban és levágtam belőle pontosan 2 cm-t". Aha, akkor ezt most fordítsuk le németre. Kiver a víz, sűllyedek a székemben, elfog a pánik. Már látom magamat, ahogy egy aprócska Missverständnis miatt féloldalasra vágott hajjal, felnyírt hajvégekkel, és hiperrövid frufruval állítok haza, Dávid röhög, én meg hónapokat várhatok, mire újra emberek közé merek menni. 

Önkéntelenül veszem elő az ujjamat, gondosan kiemelek egy tincset a felső hajrétegből (közben odavész három hajszálam a kóc miatt, dehát nincs megnyert csata véráldozat nélkül). Egyik kezemmel peckesen tartom a tincs végét, a másik kezemmel pedig ollót szimulálok, és mutatom, hogy ebből a 4 helyett akár 8 cm-től is megszabadulnék. 9 évesnek érzem magam, újra fodrászost játszunk. 

"Aéjafdsélkj. Oké". Nyelek egyet. Ez vajon azt jelenti, hogy most megszabadít 8 cm hajtól? Vagy inkább úgy értette, hogy szabadkezet kap, és mindjárt előveszi a nullásgépet?

A pánikból tehetetlenség, a tehetetlenségből belenyugvás, majd rögvest a jól bevált racionalizáció lesz úrrá rajtam. Úgyis évek óta hordom ezt a frizurát, tulajdonképpen jöhet valami új. Jézuskát meg pont nem érdekli, ha csálé frizurával díszítem neki a fát. És még az is előfordulhat, hogy jól áll nekem a punkba hajló féloldalasan kopaszra nyírt hipszterhaj, úgyis olyan szabályos fejem van. Kiszalad a száján még vagy egy tucat "trocken", azaz "száraz" szó, gondolom ő így anyázik a kócos frizurák láttán, legalábbis a vendég jelenlétében. Én pedig belenyugszom, hogy a fél hajamat otthagyom ma délután a hajkeféjén, mert ő meg így küzd meg a frusztrációjával.

Az olló csattog, a szám kiszárad, morzsolgatom a rámadott köpeny szélét. A kommunikációt igyekszünk az abszolút szükségesség szintjére szorítani. Még kedvesen elmagyarázza, hogy a frufrumat összehangolja a többi hajammal (úgyiskopaszleszek), mire én bőszen bólogatok, mert ahhoz még németül is nagyon értek. 

Sitysutty végez, szárít, fizetek, elsomfordálok, rohanok haza. Dávid még nem vált el tőlem, a többi meg mit számít.