Éppen 6 hete vagyunk itt, sok minden érdekes dolog vesz minket körül, és gondoltam erről is írnék Nektek. Tulajdonképpen már volt egy bejegyzés a legeslegelső tapasztalatainkról, de ez most más, hiszen a hat hét, az mégiscsak hat hét.  

A foci az új vallás

Ha Németország játszik, akkor 11 helyett 60 millió játékos van a pályán. VédekezÜNK, lesen vagyUNK és gólt rúgUNK. Tudom, ezt én nem érthetem, de itt még egy fokkal komolyabban veszik ezt a többesszámelsőszemélyt, és tényleg szent csatakiáltás kísér MINDEN akciót. Értelmet nyer az "élő közvetítés Berlinből".

A piac

Sarkalatos pont ugyebár (nekem nagyon). Legnagyobb csalódásomra eddig maximum díszítési célokat szolgált egy-két piaci zöldségárus, akik a Schrebergartenjükben* dédelgetett zöldségeket hozták el szerintem csak azért, hogy eldicsekedjenek vele vadidegeneknek (amit sokszor a túllőtt ár is sugall...). Viszont virágzik a bolhapiac hagyománya, és néha igen vicces dolgokat lehet kapni. Kinek ne mutatna jól például az otthonában egy leselejtezett fogorvosi fúró? 

*a Schrebergarten kicsi kertecskét jelent, amit a németek a nagyobb zöld területek felosztásával hoztak létre. Az így keletkezett kicsi, kb. 2-3 kicsi háznyi kertecskéket adják-veszik és bérlik, de mindig azzal a feltétellel, hogy rendben kell őket tartani. És valóban: nagyon takaros kis kertecskékről van szó. 

A kutyakérdés

A kutya itt félember. És ez most nem költői túlzás. A kutya konkrétan még a munkahelyre is bemehet. Például Dávid munkahelyére.  

Ebből kifolyólag egy dolog biztosan nem szívesen lennék Berlinben: macska. A kevésbé szerencsés szőralergiás honfitársakról nem is beszélve.

Alkoholista vagy-e? 

Lassan az egyetlen megbízható jel egy német ember felismerésére az, hogy sörösüveggel a kezében sétál. Az utcán, a metrólejáról, és a metrón is. Este, mert buli van, és reggel, mert egyszer majdcsak buli lesz. Ennek ellenére Németország kb. 20%-kal jobban áll az össznépességi alkoholfogyasztást tekintve, mint Magyarország, bár igaz, hogy az off-premisses italfogyasztás (vagyis hogy bótban veszi, nem a kocsmában) egyre nőtt az utóbbi években. A világranglistán még így is "csak" a 23-adikok (Magyarország a 8.). Lehet, hogy csak hurcolászni szeretik a sörösüvegeket, de azt aztán minden formában (péntek délután 5-kor): 

Akik fullba nyomják a kontrollt

Ez egy cseresznyefa. Kikötözve. Keresztre feszítve. A kellő helyen meghagyva, PONTOSAN a kellő szögívben nevelik tovább az ágakat, hogy véletlenül se legyen önmegvalósított, hippi-fa a végeredmény. 

Németül beszélsz-e? 

Az egyik legmeghatározóbb élmény a nyelv. Több embertől hallom, hogy Berlinben jól el lehet lenni az angollal, és van, aki éveket túlél anélkül, hogy németül beszélne. Ehhez képest nekem az a tapasztalatom, hogy C vitamint sem tudnék venni a gyógyszertárban anélkül, hogy ne beszélnék valamit németül. Minden németre van optimalizálva: a fitnessz órák (igen, már voltam, de erről majd később írok), a piacon a kenyérvásárlás, avagy (és főleg) a bankszámla ügyintézés minden telefonos és e-mailes módja mind-mind németül megy. Ha mégis sikerül kihúzni belőlük néhány egyébként teljesen helytálló angol mondatot, akkor azt mindig megelőzi egy "nem beszélek jól angolul" statement a miheztartás végett. 

Szeretsz-e itt élni? 

Sok embernek feltettem ezt a kérdést az elmúlt 6 hét folyamán. Ilyenkor a legtöbb embernek átfut egy lágy mosoly az arcán, és bőszen bólogat. "Barátságos", mondják indokként, meg hogy kellemes és élhető. Az az egy ember, aki nem rajongott annyira a városért, azt mondta, hogy a németek tudnak igen lekezelőek és ridegek lenni. 

Már fodrásznál is jártam

Mivel telefonon még nem beszélek németül (ez a legnehezebb nyelvi helyzet, higgyétek el), ezért kerestem egy olyan fodrászatot, ahol odamegy az ember, és vágott hajjal távozik. Nem meglepő módon ilyen píárral a vendégek többsége férfi volt... Hogy spóroljanak az idővel (és kevesebbet kelljen a vendégnek fizetnie), a vágás utáni hajszárítást és hajformázást (!) magamnak kellett megcsinálni. Ebbe épp már beletörődtem, mikor bekerültem egy kedves japán srác kezei közé, aki bizonytalanságomat látva valamiért rettenetesen megszánt, és nemhogy beszárította, hanem konkrét remekművet varázsolt a hajamból. A "remekmű" azért egy szubjektív fogalom.