Hát igazság szerint már másodjára. Első alkalommal egy vasárnap este voltunk, még a megérkezésünk után nem sokkal. Maga a hely kb. 60 nm volt, és inkább gyakorlóteremre hasonlított, mint bulihelyszínre. Este 9 körül értünk le, és ekkor már javában ment a buli, kb. 15 pár volt. Középhaladó és haladó táncosok voltak, a nemi arányok - nagy örömömre, mert ettől pánikoltam - kiegyenlítettek voltak. Német módra azonban nagyon vigyáznak a csendre, és így a hangos zene mellett hajszálnyira sem lehettek nyitva az ablakok, ami nem olyan kellemes, ha egyszerre 30 radiátor fűt embertest izzad. Ez bizony semmilyen érzékszerv szempontjából nem előnyös. Engem ketten kértek csak fel, és közepes táncok voltak (pedig nem voltak rosszak a fiúk, de oxigén nélkül azért nehéz ez a műfaj), Dávid pedig egyetlen lányt vitt táncba, de állítólag nem volt olyan jó neki (mármint Dávidnak, a csaj kit érdekel). Azért láttunk 1-2 igazán jó táncost, őket öröm volt nézni mozgás közben. Az igazsághoz azért hozzá tartozik, hogy egy kicsit félszegen nézelődtünk, mert nem tudtuk eldönteni, hogy az az igen jó mozgású leányzó van-e már 18, és az olyan izé érzés, ha egy kiskorút bámul az ember... 

Tegnap, azaz csütörtökön ismét bulira adtuk a fejünket - itt ez a "heti nagy buli" a mambótáncosoknak (itt ugyanis ez a terminológia dívik, hogy véletlenül se keveredjen a kubai salsával a vonalas műfaj "salsa" megnevezése). Ismét lementünk 9-re, de szinte üres volt a táncparkett. A hely viszont roppant kellemes volt. Egy street food marketből éjszakai szórakozóhellyé avanzsált épület egyik részlegében találtuk meg, amiről simán elhittem volna, hogy sok-sok éve, mikor még csak sima piac volt, ezen téglák között osztogatták az örömeiket a megfáradt hajósoknak a berlini pillangók. 

(bocs a gagyi képért). 

A parketten kb. 10 pár lézengett, mikor odaértünk, és mind kezdőknek tűntek, ami kicsit lelombozott minket. Mi azért már az elején jót táncoltunk Dáviddal, ami megadta az alaphangulatunkat, és ezt hál'istennek még többször sikerült ismételni az est folyamán. Úgy fél 11 magasságában kezdett aztán beindulni az élet. Rendre megjelentek a vasárnap látott táncosok, akik azért a haladóbb hangulatot varázsoltak a parkettre. Megjelent a mexikói fiú is, akivel a múltkor kicsit már összebarátkoztunk, és széles mosollyal köszöntött minket. Ezúttal többet vittek engem is táncba, szinte alig ültem, mert folyton felkértek (aminek lehet némi köze ahhoz, hogy a legcsajosabb szerkómat vettem fel, mert idegen helyen ugyebár nem árt a marketing...). És most kimondottan jókat táncoltam, ráadásul remek partnerekhez volt szerencsém. Olyan németesen vezettek: egyenesen, határozottan és biztonságkeltően. Amikor végleg kidőltünk Dáviddal (úgy fél 12 magasságában), már tele volt a parkett, ami kb. 60-70 embert jelentett. És ez csak a mambó rész létszáma, ugyanis a sensual és a kubai termekben még sok-sok ember táncolt, akik időnként bekukkantottak (például sellő ruhában, amit csak Dávid látott, de azóta is emlegeti). 

Még az öltözködésről ejtenék néhány szót. Egyrészt ismét tartottam a sarokmagassági rekordot a magam 8.5 centis tűsarkával, mert a többség lapossarkúban, vagy néhány cm-es sarokkal tolta. Ez nekem meglepő, mert otthon bizony nem restek felvenni a lányok szebbnél szebb (és bőven 8.5 cm feletti) magassarkú cipellőket, és ez bizony a mozgásukra is igen jótékony hatással van. A másik, amit észrevettünk, hogy bizony errefelé nem divat a melltartó (najó ez túlzás, általában Dávid jegyzi meg, de van, hogy már az én ingerküszöbömet is eléri...). Volt például egy csaj, aki fekete cicanadrágot vett fel hózentrógerrel (!), és hozzá egy fehér rövidített hosszúságú felsőrészt (kilátszott a hasa), és mindezt melltartó nélkül sikerült abszolválnia. Ő éppenséggel még táncolni sem nagyon tudott. Felkérte Dávidot, aki erre olyat tett, amit szökőévben egyszer: visszautasította. Dávid elmélete a melltartónélküliség divatjáról egyébként pusztán annyi, hogy az itteni lányok a komfortot többre tartják, mint az esztétikumot. Ebbe most inkább ne menjünk bele.