Találtunk lakást hosszútávra! TALÁLTUNK LAKÁST HOSSZÚTÁVRA!! Tegnap alá is írtuk a szerződést. Tényleg nagyon örülünk neki, mert egy gyönyörű lakás, remek beosztással, tágas és világos terekkel, nagy terasszal, és konyhabútorral. És egy hodály. Tényleg nagy, legalábbis a tervezetthez képest. És kb. 10%-kal drágább, mint amennyit eredetileg szántunk rá, de addig osztottunk-szoroztunk, míg valahogy sikerült megracionalizálni, hogy de-ez-nekünk-kell. 

A lakás elhelyezkedése kb. Budapest-Zuglónak feleltethető meg, a városközponttól kissé kijjebb található, ám jó közlekedési adottságokkal. Nem mellesleg nekem 2.5 km, Dávidnak pedig 12 km-re van a munkahely, azaz mindkettőnknek biciklizhető táv (jó jó, de Dávid szereti a sportot is letudni munkábajárás közben...). Az S-Bahn (HÉV) megálló kb. 500 m gyalogtávra van, és az itt elhaladó járatok keresztülszelik Berlint. Viszont kellően csendes a környék, és tartozik az épülethez egy zárt belső kert, nem is kicsi. Itt található egy játszótér (gyerekeknek való ugrálóval), és csodás, lakók által gondozott tulipános kiskertek. No és persze madárcsicsergés minden mennyiségben. 

A lakás a 3. emeleten helyezkedik el, úgyhogy kellően világos, főleg a konyha és a nappali, melyek ráadásul déli és délnyugati fekvésűek (az nappalibül nyíló erkély is). Tartozik hozzá még egy tágas hálószoba, és 2 másik félszoba, vagyis a vendégeknek is bőven jut majd hely! Két fürdőszoba van, az egyikben kád, a másikban pedig zuhanyzó. Külön öröm számunkra, hogy a konyhabútort is megtarthatjuk, ráadásul gépesítve, vagyis nem kell beruházni még erre is, a beszerelésről nem is beszélve. 

A fenti kép a konyhai kilátást örökíti meg (nyilván nem nyáron), itt lesz majd az étkezőasztal. No és persze a fűszernövény-gyűjteményem, akik a sok fény és némi meleg hatására biztosan azt hiszik majd, hogy a trópusokon hesszelnek télen-nyáron. 

A szerződésaláírás örömére tegnap már az IKEÁt is megjártuk, méghozzá röpke 4 óra alatt (najó, azért ebben már az ebéd is benne volt). Terveztünk, ötleteltünk, inspirálódtunk, és alig várom, hogy elkezdjük végre a berendezést. Míg én álmodozom, addig Dávid a realitás talaján marad, és pl. megnézte, hogy a világ legszebb kanapéját, amit kinéztem, 150 euró lenne hazaszállíttatni. Szóval újabb kihívások merülnek fel a láthatáron, de ezzel majd később foglalkozunk. 

A lakás megszerzésével kapcsolatban egyrészt adottságainkra támaszkodtunk, másrészt pedig a szerencsére. Kiderült (mert olvastam online blogokat), hogy sokat számít, hogy legalább egyikünk perfekt német. Segített, hogy van egy bájos barátnője, sőt felesége (ami itt ritkaságszámba megy, mármint a legalizált kapcsolat), amiről többen írták, hogy komoly marketingfogás. Ezenkívül nyilván segített, hogy jó fizetésünk van, mindketten keresünk, nomeg nincs gyerekünk, aki hirtelen kitalálná, hogy ő a mosdókagylóban szeretne pancsizni, vagy hogy azon a hatalmas falon milyen jól mutatna egy odapingált kutyus. Ráadásul valószínűleg a tulajnak (vagy legalábbis a tulaj képviselőjének) is szimpatikusak voltunk, mert eléggé közvetlen volt velünk. Dávid már csak ilyen, ő ügyesen megtalálja a közös hangot másokkal. Másnap reggel vettük a bátorságot megpályázni a lakást (egy bemutatkozós levél kíséretében, mert ezt is nagyon javasolták a fórumokon, hogy kiemeljen minket a tömegből), szinte azonnal kaptuk a választ, hogy szívesen látnának minket a lakásban. Ráadásul abba is belementek, hogy a SCHUFÁt (azaz kredit-rating-et) csak később nyújtsuk be, mivel még mindig nem sikerült hozzájutnunk. 

Némi szépséghiba a dologban, hogy a július eleji költözéshez még 6 hetet kell kibírnunk a mostani lakásban, ami időnként kezd kritikusan meleg lenni, és ablakot sem bölcs dolog kinyitni éjszakára itt a hipszter-negyed közepén. Szóval a költözésig maradnak a fagyik és a jégkrémek.