Jó hát ez nem volt egy egyszerű döntés, sőt, még csak döntésnek sem mondanám. Az elmúlt 1 hónapomat azzal töltöttem, hogy minden kicsit is izgalmasnak ígérkező állásra jelentkeztem Németországtól egészen Svájcig (najó, szubjektív izgalmasságról beszélünk itten, mert tapasztalataim szerint az adatelemzést minden épeszű ember idegőrlőnek és unalmasnak tartja, és emiatt rólam hiszik általában azt, hogy biztos marslakók tejét ittam csiliskokis szívószállal babakoromban, és azért vetemedek ilyen preferenciákra...). Ahhoz ragaszkodtam, hogy szép nagy adatbázisokon szép nagy statisztikai elemzéseket végezhessek R-ban (kezdődik...). Ezen kívül viszont rendkívül rugalmas voltam mind a céget, mint pedig a domain-t illetően. Ha rajtam múlik, lettem volna junior, intern, de még önkéntes pozíciókat is elvállaltam volna. A HR-esek viszont kevésbé voltak lelkesek a CV-met illetően. A rekord az volt, mikor 90 perc alatt pattintották vissza a jelentkezésemet (amit amúgy kb. 3 órámba telt megírni), és tették mindezt egy automata levéllel, amit pontosan egyetlen kattintásba került nekik kipöckölni. Kegyetlen dögök. Bántott azért, hogy senkinek "nem kellettem", mert szerintem tök jó munkaerő lennék, dehát ez van, a matching a fontos, nem az ember, nyugtattam magam.

Végül - az elkeseredés határán még innen - jelentkeztem egy UX Research Lead pozícióra egy online fashion retail-lel foglalkozó céghez. Persze itt sem hívtak be interjúra, de annyira cuki visszautasítást kaptam a HR-estől, hogy visszaírtam neki kedvesen és őszintén, ugyan adjon már valami kapaszkodót, miért nem sikerült eljutnom az interjúig. Ezen úgy meghatódott, hogy felajánlotta, hogy beszélget velem egyet Skype-on. Kiderült, hogy csak az a probléma, hogy nincs még vezetői tapasztalatom (hehe, egyszer próbáljon már meg 25 asszertív, norvég hallgatót rávenni, hogy ne gyilkolják már meg, ha rosszul pontoz a zéhán, ezt szorozza be négy évvel, aztán meglátjuk, mennyi az annyi vezetői tapasztalatban...). Ezen kívül viszont nagyon tetszett neki a profilom (vajon mit tudhatnak rólam az önéletrajzomon kívül?!). Lelkesen megígérte, hogy felvesz az adatbázisba, és ha van egy hasonló, nem lead pozíció, akkor szívesen megkeresne. Hittem neki. Nomeg kaptam az alkalmon, és kikérdeztem kicsit, hogy mégis hogyan kell elképzelni a UX Researcher feladatkörét. Hebegett-habogott, egy mondat alatt 3-szor említette a "research"-et, amiről végig az volt a benyomásom, hogy valami tökmás, mint az akadémiában születő kutatások, de ezt inkább nem mondtam neki. Voltak mondatai, amiket nem is értettem, pedig nyelvtanilag rendben voltak (csekkoltam az alany-állítmányt, megvolt). Valami online adatfeldolgozó-rendszerről beszélt, meg hogy kutatásokat kell tervezni, de a fancy szavai mögött valahogy nem láttam a munkát. Persze ennek sok oka lehet, és nyilván nehéz úgy eladni egy állást, hogy nincs is még kiírva, de azért valami konkrétumot adhatott volna, ha már ennek a csapatnak rekrútol. Miközben beszélt nem tudtam nem látni a Humboldt ösztöndíj nyújtotta 2 év szabadságot a szemeim előtt lebegni, és az online szoftware-es elemzések helyett R- ban ugráltak az ábrák a szemem előtt. Úgy döntöttem, hogy a világ legkisebb hajszálnyi előnyével ugyan, de a Humboldt lett a befutó.

Szóval itt tartok. Olyan vagyok, mint egy rossz alkoholista: na még két év akadémia, de aztán tényleg tényleg abbahagyom, esküszöm.

Azzal racionalizálom a dolgot, hogy ez a 2 év elég lesz ahhoz, hogy megtanuljak németül, és napi szinten játszhassak kicsit az R-ral, ami a 2 év lejártával exponenciálisan növeli az elhelyezkedési esélyeimet, legalábbis az én fantáziámban. (kivéve, ha megkapom AZT az ösztöndíjat, mert AZ az egyetlen, ami maradásra bírhat. Naugye, kezdődik.). Hát majd meglátjuk.