Az egész idén januárban kezdődött, mikor nagy munkanélküliségem (hehe) kellős közepén kitaláltam, hogy mozogni kéne. Elvonszoltam magamat a legközelebbi fitneszterembe, és kipróbáltam 2-3 órát, mire rátaláltam az Izgaira: a DeepWork-re. Ez egy ilyen funkcionális tréning, vagyis az ember sokat erősít, ugrál, erősít, lendületet használ, és még többet izzad, és egészen hihetetlen módon élvezi. Legalábbis én. Főleg a világ egyik legcsodálatosabb tanárával. Mivel a módszer német, ezért jobb helyen nem is lehetnék - gondoltam -, itt biztos minden sarkon van egy DW óra (nem mintha emiatt költöztünk volna ide, de azért ez is lényeges szempont volt, na). 

Előrebocsátom: a dolog happy end-del végződött, mivel tegnapelőtt aláírtam 2 évre a szerződést. De hosszú volt az idáig vezető út. 

Először pozitívan álltam a dologhoz, és elmentem a hozzánk legközelebb lévő fitnesszterembe egy alakformáló órára. Gondoltam az az ország, ahol ilyen DW módszer megalapítók születnek, biztos csupa kiváló fitnessztanárt ad a világnak. Ehhez képest egy félig kiégett csajszi ugrált velem együtt 5 vendég előtt, az 50 fokos (nemtúlzok) teremben a régi idők tesióráját idéző mozdulatokkal (még ilyen terpeszbeugrás-fejfölé lendülő kéz dolog is volt, amit esküszöm 25 éve csináltam utoljára). Szakadt rólam a víz, de mivel zenére csináltuk, ami hangos, nem lehetett ablakot nyitni. Sem pedig vizet inni, mert azt csak a stúdióban kapható kulacsból szabadott volna, amit nyilván megveszek 15 euróért, főleg egy próbaóra kedvéért. Igazán kiábrándító volt, pedig a java csak harmadnap kezdődött, amikoris igazán beütött az izomláz. Hát basszus, volt már izomlázam életemben, de ehhez egyik sem volt fogható. Az egy dolog, hogy otthon kellett maradnom vele napokig, de annyira fájt a combom, hogy felállni is alig tudtam. Nagyon rossz volt. Persze, nem voltam formában, de valószínűleg se a kiszáradás, sem az irtózatos meleg nem tett jót az izomzatomnak. További problémám volt a hellyel, hogy a zuhanyzó úgy volt megoldva, hogy egy kb. 4 m átmérőjű körben álltunk, és a kör szélén voltak elhelyezve a zuhanyrózsák. Vagyis konkrétan egymás szájában zuhanyoztunk meztelenül. Hát kösz, ehhez én már öreg vagyok. És nyilván konzervatív. 

Tágítottam hát a földrajzi kört, és bekeményítettem: vagy DW, vagy elhízva és puhányul élem le hátralévő életemet. A mi környékünkön sajna nincs sok DW óra, a legközelebbi is 6km-re van, ami biciklivel már határeset, főleg esőben és télen. De elmentem azért próbaórára. Nézegetem az ajtón, hát "Julcsi" fogja tartani. Bemegyek egy hatalmas terembe, és kissé félszegen kérdezem tőle, hogy "Julcsi?". "Igen", válaszolta tiszta magyarsággal, és mivel én voltam az egyetlen lelkes jelentkező, inkább beszélgettünk torna helyett. Elmondta, hogy kb. 1 hónap múlva zár a hely, szóval fölösleges elköteleződnöm. Ebben meg is egyeztünk, de azért még kipróbáltam a BodyArt óráját, ami igazán tetszett (ez a DW kistesója, a könnyített verzió). Bónusz, hogy a régi DW tanárommal együtt képződött, és ez - nagy örömömre - az óráján is érződött. 

Keresgéltem hát tovább. Julcsi egy, ettől a helytől csak egy köpésnyire lévő fitnesszklubot ajánlott, bár nekik nem volt DW órájuk. Volt viszont Floatfit, ami szintén zseniális dolog. Ezt az ember a vízen csinálja egy szörfdeszkaszerűségen, ami ugyebár instabil. Na hát ilyen körülmények között csináltunk köredzést, meg tapostuk a vizet, meg beleugráltunk és aztán vissza a deszkára. Fél óra volt az egész foglalkozás, de a végén a deszkára is alig bírtam visszamászni. Viszont tényleg hatásos, mert ugyebár pont akkor dolgoztatja meg legjobban az izomzatot, mikor már fáradok, és kezd instabillá válni a világ, hiszen az ember lánya ösztönből igyekszik nem leesni a deszkáról. Nagyon élveztem. Viszont a klubban más órát nem találtam, ami tetszett volna (még a Pilatessel próbálkoztam, de annyira uncsi és light-os volt, hogy azt is megbántam, hogy egyáltalán átöltöztem hozzá). Szóval mentem tovább. 

Így érkeztem el ehhez a helyhez, ahol végül elköteleződtem.

(Forrás: https://studiosuche.de/fitness/berlin/holmes-place-ostkreuz)

Náluk van DW óra, sőt a héten kettő is, amiből egyet - immáron 2 hete - Julcsi tart. Persze ez pont üti a nyamvadt németórámat, dehát majd januártól eljön az én világom (tegnap meg vitorlázni kellett mennem ebben az időpontban...). Itt úgy működik a rendszer, hogy a havidíjért cserébe (amit 2 évig fogok fizetni, mert így a legolcsóbb...) akkor jövök és arra megyek, amire csak akarok. Vannak csoportos órák, lehet "gyúúúrni", és az én szívem csücske: van úszómedencéjük. Kapok kis törülközőt (kettőt is), és igazán kedves instruktorokat, recepciósokat, etc. Itt is próbaórával kezdtem, ami persze DW volt, és bár a magyar edzőm, Nóri jobb órát tartott, ez a tanár sem volt rossz (azt leszámítva, hogy a legvégén a "fekszem és pihenek" 2 perces részt kihagyta ez a dög, amit SOHA nem fogok megbocsátani neki). Hétfőn tehát aláírtam a szerződést egy magyar anyukával büszkélkedő srác segédletével, akinek olyan cuki akcentusa volt a folyékony magyarjához, hogy remegett a térdem... Aznap csak egy rövidebb edzés fért bele, ma viszont az uszodába mentem. Kellemes volt a víz, és klórral sem volt telenyomva. Mellettem kismamák tornázgattak. Már majdnem elfelejtettem, hogy Németországban vagyok, mikor bejött egy nő a sávomba úszni. Pár hossz után összefutottunk a falnál, és roppant kedvesen megkérdezte tőlem, hogy "kaéaéfjafsj" oder "dreht". Csak annyit láttam, hogy az utóbbival egyidőben köröz a kezével, úgyhogy rávágtam, hogy "dreht". Az ember nyilván körbemegy a sávban, ezt annyira belémnevelték a hosszú évek alatt, hogy szerintem elsűllyednék, ha nem így csinálnám. Csak ekkor láttam meg a diszkrét (!) feliratot a medence felett: két ember esetén párhuzamos úszást kérnek, ám három ember vagy afölött körben tessék úszkálni. Esküdni mernék, hogy a német pontyok is párhuzamosan úsznak karácsonykor, de csak ha nincs több, mint két hal a medencében... 

A helyet itt nézhetitek meg.