Heveny oldalszélben vezetett Anikó Győrig. Meg Budapesten a dugóban, hiszen miért ne lenne szombaton délelőtt Budapesten dugó, amikor amúgy is majdnem két órával később indultunk, mint igazán jó lett volna (okok: extra pihenés az előző esti végpakolás után, reggeli cipőkanalas csomagtértetris, SIM átalakító vásárlása).

Kicsit szkeptikus voltam előző este, amikor egy helyre összeraktuk a dolgokat, amiknek be kellett férniük az autóba. De a tetris meghozta az ihletet is. Hevederes biztonsági rögzítés is volt, mert ki tudja, hogy kell-e egyszer nagyot fékezni? Azt pedig Anikó is tud a vezetéstechnikai térning óta.

A Szabadság-híd még bepróbálkozott honvágykeltéssel, ahogy a szakadozott felhőzet szép kék-fehér hátteret festett a zöldbe borult Gellért-hegynek a híd struktúráján keresztül. Tudatosságbekapcs, elhárít.

Szlovákiában állítólag nincs névre szóló számla. Az alternatív igazszág az, hogy az adott benzinkút-kasszás paraszt volt.

Csehországban egyre kevesebb-ebbb-ebbb-ebbb-ebbb a döcögős szakasz. Ezt építkezéseken való 80-as döcögéssel fizetjük meg még pár évig. De legalább látszik hova megy a matrica ára. Így utólag belegondolva amúgy az arrafelé megszokott közlekedési morál is javulni látszik, már nagyon kevesen próbálják letolni az embert az útról. Persze egy minta nem minta.

Azt hiszem az első "akkor mi most tényleg ideköltözünk" érzés a Német határon befelé csapott meg. Mint mindig, az első benyomások sokat számítanak. Nekünk pedig azért kijutott abból, hogy nagymamám várt minket. Ez adott othonosságot meg finom kajákat.

Mivel mindenkinek biztosan sok ismerőse van már külföldön, ezért a "többen mosolyognak, nem drága a kaja, stb." folyam olvasásától megkímélek mindenkit, megismételni nem fogom. Inkább nézzetek valami érdekeset youtube-on.