Még 4 nap az indulásig. Az életünket immáron 1 hete a dobozok uralják. Ezúton is örök hála sógoromnak, hogy ilyen csodásan strapabíró, optimálisra méretezett dobozokkal örvendeztetett meg minket, melyek értéke tényleg felbecsülhetetlen. Épp most ünneplem a 40. doboz bepakolását, melyet alább vizualizálnék. 

És igen, a dobozok egyesével be vannak számozva, és egy online táblázatban vezetjük, hogy melyik doboznak mi a tartalma. A cél az, hogy most autóval 1 hónapnyi cuccot kivigyünk, aztán a többit majd ha lesz kint hosszútávú lakásunk, elhozatjuk a költöztetőkkel. Ez persze feltételezi, hogy minden doboz indulásra készen várja azt a pillanatot, mikor már tudjuk, hol töltjük az elkövetkezendő éveinket. 

Amúgy egész jó érzés átválogatni az életünket, és megszabadulni a fölöslegesen helyet foglaló dolgoktól. Engem rutinos költözőként már nem tud traumatizálni, hogy eddig kb. 2 kukászsáknyi dologtól szabadultunk meg, Dávidot pedig legendásan rugalmas személyisége segíti ugyanebben. Viszont rutin ide vagy oda légyszi könyököljetek belém, ha legközelebb is ÉS-be akarom csomagolni a törékeny dolgokat: a Nádas-féle Kertész Imre nekrológba egyszerűen nem lehet begöngyölni a bögrét egy országváltás előtt 5 nappal. A Bors és társai viszont határozottan gyorsítják a folyamatot. És végre értelmet nyert Dávid krónius doboz-félrerakási szenvedélye is: az a boldog-kéjes-igazam-volt vigyor az arcán, mikor előhozza a kb. 8 éve vásárolt világítós digitális óra gyári dobozát, hogy akkor most ebbe bele lehet pakolni. Naugye. 

Lelkileg? Hát, valahol a búcsúzás-izgulás-ügyintézés Bermuda-háromszögében lavírozunk több-kevesebb sikerrel. Néha eszembe sem jut németházit csinálni, néha pedig a telefonom akksija kezd egészen aggasztó tüneteket produkálni, de most nincs időm ilyen apróságokon pánikolni. Tegnap óta már azt is tudjuk, hol fogunk lakni Berlinben, ahol valamiért azt hiszik, hogy egy, a konyháról készült fénykép alapján tudjuk, hogy a) mekkora a leendő lakásunk és b) a zárt konyhaajtók megsúgják, hogy legalább egy villánk lesz-e, amivel a reggeli kávét megkavargathatnánk. Így aztán biztonsági okokból arra készülök, hogy egy atombomba-súlytotta térségbe érkezünk, ahová még kenyérvágó kés is fog kelleni. 

Dávid napközben ügyeket és autót intéz két pakolás között, szabadidőnkben pedig valahogy tengetjük időnket a dobozok között-alatt-felett. Valahogy így.