Ma kiutaztam Berlinbe találkozni a leendő "főnökömmel" - már amennyire ez a fogalom az akadémiában létezik. Reggel mentem, és délután már itthon is voltam (#ILoveGlobalisation). Főnök úrral eddig nem találkoztam személyesen, mert "csak úgy" átvett, miután az eredeti témavezetőm nem átallott kiköltözni az USÁba. 

Odafelé menet vettem egy kávét, és az aprót egy gép adta, mert a pénztáros csak papírpénzben utazott. Na, mondom, ez Nyugat Európa. Majd továbbmenve egy építkezés mellett beszólt egy munkásember (persze németül), amin önkéntelenül elmosolyodtam - mégis vannak dolgok, amik nyugatabbra sem változnak. A Humboldt egyetem Pszichológiai Intézete egyébként egy újabban épült kampuszon van, nem a városközpontban, de jó közlekedéssel, ahol összesen kb. 14 000 diák tanul. Maga az épület friss, új, szép állapotú. Talán 6 emelet van, és minden emeleten kb. 10 szoba. 

Leendő főnököm (aki amúgy Head of Department) nagyon kedvesen fogadott, elmondta (fejből!) hogy melyik doktorandusza milyen témával foglalkozik, hogy milyen eszközöket használnak kutatáshoz, sőt még a karrier kilátásaimról is beszélgettünk. Itt mindenki R-ral elemez, úgyhogy ismét jól hátbaveregettem magam, hogy rászántam itthon ezt a 4 hónapot, hogy megtanuljam. Még a survey kérdéseket is R package-dzsel nyomják fel egy online szerverre, csak semmi template kéremszépen. De persze MPlus-hoz is szoktak nyúlni, és örömmel konstatálta, hogy én is konyítok valamicskét eme varázspálcához. Kiderült, hogy én leszek a rangidős a tanszéken, mert főnök úron kívül csak doktoranduszok vannak (8 főt számoltam elmondása alapján, bár vannak állítólag külsős (?!) doktoranduszok is). És mindenki korombeli lány és mindenki német. Számít arra egyébként, hogy bekapcsolódok az ő projektjeikbe, és cserébe ők is fognak segíteni az én kutatásomban. Fair deal. Sőt, azt is mondja, hogy mivel az egyetem havi 500 eurót kap a Humboldt Foundation-tól, ezt a pénzt a rendelkezésemre bocsátja. Úgyhogy lesz miből konferenciákra menni! Plusz rögtön mondta, hogy ad egy laptopot, mire jövök - ami itt a Mac-et jelenti, mimást. Ráadásul egy szavamba került, és kapok hozzá egy második monitort is (ezt még azért nem mertem elfogadni). Külön szobát sajnos nem tud majd adni, hanem ketten lennénk egy szobában, de reméli, hogy nem bánom. Hát nem. 

Még volt egy kis időm mielőtt a reptér felé kellett vennem az irányt, úgyhogy elmentem velük ebédelni (mert ők minden nap pontban 12-kor találkoznak a lift előtt ebédelés céljából. Németek, na. De ezt legalább ő mondta ki, nem én. Amúgy figyelitek? a FŐNÖK is megy velük ebédelni...). A lányok rögtön odajöttek barátkozni hozzám, és beszélgettünk, bár végül csak a sort tudtam kiállni velük, az ebédről már le kellett mondanom. Igazán szimpatikusak voltak. Az egyikükről kiderült, hogy szintén vegetáriánus, a másik pedig reggel 6-ra (!) jár dolgozni, hogy ledolgozza a 8 órát, mielőtt elmegy a gyerekéért a bölcsibe. Derék dolog. Itt aztán nem veszik félvállról a doktorit. 

Most kicsit megnyugodtam, hogy jó helyre kerülök, és újra azt csinálhatom, amit szeretek, és amihez értek. Biztos lesznek bukkanók, de itt azért alapjában véve minden adott, hogy fejlődjek. És épp ez az, amire igazán vágyom.