Mostantól folytatásos kisregényünk következik 8 részben, utazónaplónak álcázva. Elnézést a megkésett postolásért, szabadidőnkben a lelki békénkre vigyáztunk, nem blogot írtunk. Szörnyű, tudom. 

Szóval. Első rész. 

Íme az utunk vizualizálva. A cél az volt, hogy 11 nap alatt (augusztus 2. felében) nagyjából bejárjuk Németországot. Előrebocsátom az utazás végét: a 16 tartományból 13-ban megfordultunk, és ezalatt több, mint 3000 km-t tettünk meg busszal.  

2017. augusztus 14. hétfő

Tegnap este már rutinból, gyorsan pakoltunk, reggel még igazítás, takarítás-szerűség, és még a szemetet is levittük, hogy magunkat is meleglepjük majd a lakás tisztaságával, mikor hazaérünk. Barátságos időben, délelőtt 11-kor indultunk a Berlinből, ami amúgy a Humboldt Alapítvány 2 hetes ajándéka volt. Összesen 33-an voltunk a buszon, amiből 20 ösztöndíj-tulajdonos volt, és 11 PluszEgy. Összesen 11 országból jöttünk, a csoportvezetőnk, és Fél Dávidon kívül senki nem volt német. Többségében férfiak alkották a csoportot, dehát ez már csak az akadémia velejárója. A korosztály vegyes, bár mi inkább a fiatalabbak közé tartozunk. A tourguide-unk, Mirjam, egy francia fordító / némettanár, amúgy egy cuki nő, aki még csoportot is tud vezetni. 

Első utunk Lübeck-be vezetett. Az út hosszú volt (kb. 4 óra), de Dávid hamar elindult barátkozni a buszon, miután hallgatózott, és nem bírta ki, hogy kimaradjon a beszélgesből. Jó volt látni, ahogy a sok ismeretlen kutató és nemzetközi ember közé egycsapásra beilleszkedett. Nemsokára én is csatlakoztam a beszéletéshez. Lassan bontakoztak ki a kutatói, emberi sorsok Szerbiából, Franciaországból, Holland-Norvégiából. 

Lassan megérkeztünk, és délután 5-kor indultunk a hotelből (ami egy 4 csillagos korrekt kis hotel volt) a Lübeck városnéző túrára. A recepción rögtön egy érdekes képződmény fogadott minket, aki nagyobb volt, mint a gazdája csomagja. 

Ezt egy profi hölgy vezette, aki sok érdekes dolgot mondott. A lübecki városközpont ugyanis tele van az 1300-1400-as évekből származó házakkal, amikre nagyon vigyáznak a helyiek. Téglából épültek, és a nagyobb (gazdagabb) emberek házai mellett a kisházak is több száz éve folyamatosan lakottak. A szegényebb embereknek ingyen szállást biztosítottak a pincékben, de már a középkorban (!) létrehoztak egy szállást az idősek és a fogyatékkal élők számára, ami nem egy "ne zavarj" elfekvő, hanem szép és központi helyen, szép épületben lévő normális szállás. 

Az egyik nagyházban jártunk is (alább vizualizálva), mely mostanában a zeneakadémiának ad helyet. A nagy hall mennyezetén még látszik a csapóajtó, ahol régen a portékát húzták fel kötélen. A hallból nyílt a konyha, nagy kemencékkel, és egy fűtött szárny, ami a hálószobáknak adott helyet. Állítólag minden egyes házat így alakítottak ki belülről Lübeckben.

Este elvittek minket egy szintén középkori épületből kialakított, a korabeli hangulatot tükröző étterembe, ahol istenifinom halat ettünk, utána pedig valami savanykás-gyümölcsös-fagyis desszertet.

A hotelszobánkról. Kicsit sötét, de design-os. Viszont a szoba és a fürdő/wc üvegajtóval voltak elválasztva, így a szoba bizonyos pontjairól simán rá lehetett látni a wc-re. Se függöny nem lebegett diszkréten, sem egy elhúzható paraván, hogy az ember megőrizhesse méltóságát a szükség perceiben. Tényleg ez volt ma a legnagyobb problémánk.