Németországban sok minden működik jól - még ha olykor lassan is -, de a bankrendszer nem ezt a halmazt gyarapítja. Szerintem mi még ezen felül is rendesen belenyúltunk a pechsorozatba. Szeretném azt hinni, hogy nem 9 év bankszektorban eltöltött év karmikus számlája mindez.

Na de miről is van szó?

Tehát errefelé egyre több az olyan bank, amelyiknek nincs fiókja, hanem úgynevezett direktbank. Leginkább online és telefonos eléréssel. A hagyományos bankok is egyre kevesebb fiókot tartanak fent. Ez mind érthető.
DE! Ezen bankok többségénél nem tudsz készpénzt befizteni egykönnyen. Van amelyiknél kijönnek a pénzért, ha fizetsz érte 30 Eurót. Van, akinek megállapodása van valami szolgáltatói hálózattal, hogy ott ingyen lehessen befizetni. Ez nem annyira előnyös, ha néha kest szeretnénk befizetni.
A másik, hogy leginkább itteni lakcím kell ahhoz, hogy bankszámlát lehessen nyitni*. Amihez a hivatalos papír eltart egy-két hétig. Viszont bankszámla nélkül nincs hiteltörténet (ami persze üres lesz), anélkül meg nincs pályázás lakásbérlésre.

A direktbankokkal amúgy minden fasza. Webkamerán hitelesítik az ember kilétét, ismerik a világ mindenféle személyazonosító okmányának különböző biztonsági tulajdonságát, képet készítenek és még kedvesek is (háromból kettő legalábbis). Csak ők sem annyira gyorsak.

Ennél persze a Deutsche Bank sokkal lassab és idegesítőbb. Őket amúgy nagyon el akartam kerülni, mert... Etikai megfontolásokból. Viszont jóban vannak a munkaadómmal, ezért olcsó a számlavezetés és nem kértek lakcímigazolást, mert elhiszik nekem. Lássuk be, hogy ez az a hozzáállás, ami miatt bajba szoktak kerülni egyébként. Ettől függetlenül nem egy leányálom a dolog. Ugyan borzasztó kedvességgel és segítőkésséggel próbálják ellensúlyozni az állapotokat, de nem tudtak nekem számlát nyitni úgy, hogy besétáltam az utcáról. Amikor pedig időpontom volt a következő munkanapra (ami a következő hét is volt), akkor is lepasszoltak egy másik ügyintézőnek. Akinek persze nem volt joga közvetlenül bevinni az adatokat, tehát a számlám tényleges megnyitása még három munkanapot várat magára (WTF???). Vagyis azt a tonna zsét, amit már másodszor hurcoltam végig a városon, addig sem tudtam befizetni annak ellenére, hogy számlaszámom már van (2. WTF???). Ezzel majd újra vissza kell sétálnom. Kivéve, ha az direktbank megelőzi őket, akkor ugyanis a DB már a számlanyitás előtt elvesztett kb. egy ügyfelet.

A hab a torán az, hogy ebben az épületben a tulaj nem ad a cégnek kulcsot a postaládához. A postaláda tartalmát a céghez viszik be és ott kapok emailt róla. Heti kétszer! Egy olyan országban, ahol általában egy napon belül megérkezik a címzetthez a levél. Ójeee.

A saga második részére remélhetőleg nem kell annyit várni, mint George R. R. Martinra.

* Mint ma kiderült, a lakcím dolog nem teljesen igaz. Külföldi iratokkal is nyithattam volna bankszámlát, de az más nehézségekkel jár.