No, hát elérkezett a várt-nemvárt indulás napja. A kocsiba szerintem nem fértek be a csomagok, de Dávid eleget tetriszezett életében ahhoz, hogy kellő gyakorlattal mégis maradéktalanul begyömöszölje az összes, 1-2 hónapra szánt cuccunkat az autóba. Íme a végeredmény: 

A szemfüles olvasók észre vehetik, hogy még éppen két pálinkának maradt hely - no hát felszaladtunk két üvegért, hogy szó ne érje a házunk elejét. Így aztán 11 óra előtt valamivel sikerült is elindulnunk. 

Ezt viszonylag vidáman konstatáltuk. 

A magyar szakaszon elég kellemetlen oldalszélben részesültünk, amit én vezettem végig. Aztán cseréltünk, meg vissza. A lényeg, hogy néhány záportól (és 9 fokos kinti hőmérséklettől!!), cseh útépítéstől, és egy kávézástól eltekintve simán elgurultunk Falkenbergig, ahol Dávid nagymamája, Omi várt ránk. Az egész utat nettó kb. 8 és fél óra alatt tettük meg, ami, lévén nagyjából 800 km-ről van szó, szerintem vállalható idő. 

Az állandó maximális sebességünk (130 km/h + mérési hiba GPS-sel cross-validated, azaz 7 km/h - biztonsági surplus, azaz 4 km/h): 

Esélyünk nem volt kilátni a hátsó ablakon. 

Omihoz naplementére érkeztünk, ami arrafelé nagyjából 20.30-at jelent. Itt nem látszik, de utunkat őzek szegélyezték, akik néha aggasztóan közel merészkedtek az úthoz, de szerencsére egyiküknek sem jutott eszébe elénk ugrani.

Falkenbergben igazi terülj-terülj asztalkám várt ránk: a finom sajtoktól a tormás garnélasalátán át az algasalátáig (!) minden jóval kedveskedett nekünk Omi. Nagyon jól esett a vendégszeretete, no és persze a finomságok. Kicsit elszontyolodtam, mikor átértünk Németországba (csak a szokásos, hogy vajon mi a fene ütött belém, hogy egy jól felépített életet otthagyván képes vagyok/képesek vagyunk egy idegen országban kb. mindent újrakezdeni), de ez az élmény nagyon feldobott. Úgyhogy aztán nagyon igyekeztem németül elbeszélgetni vele, és számomra is hihetetlen módom még nagyjából értettem is a kedves small-talkot az időjárásról, kertecskéről, és a délutáni ablakpucolásról. És csak egyszer sikerült azt mondanom, hogy 'Ich schinke SMS", azaz SONKÁZOK egy sms-t küldés helyett.

Este, elalvás előtt az utolsó dolog, amire emlékszem, hogy nem tudtam eldönteni, vajon zavar-e, hogy hangosan kattog a falióra a szobában. Ezután 9 órát aludtunk ébredés nélkül. Másnap pedig folytattuk utunkat Berlin felé.