Ez is az ihletettség hevében született. Méghozzá arra a kérdésre válaszként, hogy miért éppen őt választottam. 

************************************************

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy királylány, aki nem akart férjhez menni. Azt mondta apjának, az öreg királynak, hogy úgysincs olyan királyfi, aki minden igényének megfelelne, minek hát az esküvő körüli felhajtás. A király összehívta az udvari tanácsot, hogy mi legyen, hát mégsem hagyhatja itt a világot trónörökös nélkül. A bölcsek tanácsa végül úgy döntött, hogy keresnek három bátor jelentkezőt, akik 1-1 napot eltöltenek a királylánnyal, és amelyikük a nap végére elnyeri a királylány szívét, azé lesz a fele birodalom is. A királylány - mivel igen kompromisszumképes bizonyos kérdésekben - beleegyezett a kihívásba.

Elsőként Lajos főherceg vállalkozott a feladatra. Az öreg király megsúgta neki, hogy lánya igen kedveli az intelligens úriembereket, szereti a vízpartot, és persze mint minden hölgy, szereti a bókokat is. Lajos tehát elvitte a királylányt reggelizni a Gundelbe, és gondosan dicsérte csillogó haját, és szépen ápolt körmeit. Reggeli után elugrottak Balira megmártózni egyet a habokban, s a parton száradva sakkrejtvényeket oldottak meg. Vacsorára a sziget Michelin-csillagos séfje által készített almás-rozmaringos malacsültet ették, majd makrogazdasági kérdésekről kezdtek vitatkozni egy finom bor mellett. Késő este tért haza a királylány.

- Jól érezted magad, lányom?  - kérdezte izgatottan az öreg király.

- Jól, jól, de férjhez nem megyek. - felelte a lány.

Másnap Pierre, a francia komédiás próbált szerencsét. Az öreg király remélte, hogy a humor, a művészi hajlam, és a francia szó meglágyítja lánya szívét. Pierre reggel 7-kor szerenáddal ébresztette a királylányt, melyben nem győzte dicsérni kitűnő alakját, selymes ruháit, és a doktori címhez asszociált intelligenciáját. Elugrottak hát Párizsba fagyizni, majd betértek egy, a Rue de Chat qui Pêche-ből nyíló titkos kapualjban lévő abszintoshoz, ahol aztán hajnalig ment a dínom-dánom. A hangulat tetőfokán Pierre még azt is megengedte magának, hogy megpróbálja leszakítani a királylány ölének gyümölcseit. Fáradtan, de tele élménnyel tér haza hajnalban a lány. Apja álmából felverve siet le a lépcsőn, s tele reménnyel kérdezi lányát:

- Jól érezted magad, lányom?

- Jól, jól, de férjhez nem megyek. - felelte a királylány.

A harmadik nap csak délben indult, mert előbb nem tudott felkelni a királylány. Ezúttal a daliás Béla hercegen volt a sor a királylány kezéért folytatott küzdelemben. Béla arra használta a szabad reggelét, hogy meta-analíziseket keressen a másnaposság esetén fogyasztandó étkek hatékonyságáról. Mire a királylány felkelt, a legoptimálisabb ebéd várta a tálcán: egy pohár víz és másfél szem algopirin. A lány igen csalódott és haragos volt, de erőt vett magán, és felöltözött. A következő pillanatban már indultak is lovagolni - ugyanis Béla olvasmányai alapján a lovaglás mint ritmikus mozgás készteti a leginkább házasulásra az ifjú feleség-jelölteket. Út közben gondosan számlálta a királylány szavait, hogy beszédük aránya éppen 1:5-höz legyen (de mindenképp maradjon a 3 és 7 közé eső konfidencia-intervallumban), mert a kutatások szerint a hölgyek ennyit szeretnek beszélni magukról a férfiak szavaihoz viszonyítottan. A királylány úgy délután 5-ig bírta hősiesen, amikoris elfáradtak az idegei, lepattant lováról, és hazaszaladt mezítláb. Épphogy el nem sodorta apját az ajtóban.

- Jól érezted magad, lányom?

- Jól, jól, de férjhez én ugyan nem megyek! - felelte sajgó lábbal.

Töri a fejét az öreg király, hajnalig ébren van, hogy mi legyen most. Egyszem lánya, szeme fénye, világának legszebb kincse pártában marad, s az unokák mellett oda lesz a birodalom is. Épphogy pirkadt, mikor arra jár a kastély ágyúfejlesztő mérnöke, aki meglátja, hogy az öreg király köpenyben görnyed az asztala felett.

- Adjon isten jó reggelt, felség, ugyan milyen búbánat súlya nyomja vállát, melytől így meggörnyedt? - kérdezte a mérnök.

- Á, csak elromlott a lányom ágyának kereke, és nincs, aki megszerelje - hárítja el magától a kérdést egy füllentéssel az öreg király.

- Ugyan, felség, ha csak ez a baj, megcsinálom én azt a kereket!

S mire a király észbe kapott volna, és tiltakozhatott volna, a mérnök már a lánya szobájában szerelte az ágy kerekét. A legény minden igyekezete ellenére, hogy hangtalan maradjon, felébredt a királylány, aki azonnal zokogásban tört ki.

- A világ legkiválóbb férfijai pályáztak kezemre, és én mégsem tudtam egyikbe sem beleszeretni. Hát van énnekem szívem?! - panaszolta a királylány.

A legény nem szólt, csak hagyta, hogy a királylány kibeszélje magát, majd a vállán nyugtassa fejét. Mikor csitult a sírása, hozott neki egy csomag Győri zabkekszet reggelire, mert azt szereti. Gondolta jót tenne neki egy kis friss levegő, ezért karon fogta, és felültette maga mellé a biciklijére, hogy elvigye a közeli tó partjára kacsákat nézni. Közben megbeszélték a színtévesztés biológiai hátterét, és elmesélte neki a legújabb asztrofizikai csodákat, amiről tegnap tanult a Courserán. Mikor a nap már magasan delelt, előrántott egy egész ebédre való ételt (persze vegetáriánus kivitelben), és kiterített mindent egy pikniktakaróra. Ezután gondosan leterített a földre egy másik pikniktakarót is, hogy a királylánynak nehogy összepiszkolódjon a ruhája a földön. Egész nap játszottak és boldondoztak egymással, mígnem azt vették észre, hogy a nap már bizony jóval a horizont alatt jár. A kósza napsugarak féhományában a királylány elmerült a lovag meleg, barna szemeiben, bozontos szemöldökében, és erektől duzzadó kézfejében. A legény kezet csókolt neki, megsimogatta arcát, majd hazakísérte a lányt.

Két és fél évvel később összeházasodtak, és boldogan élnek, míg meg nem halnak!