Itt tartok: 

Borzalom. Kb. 1 év némettanulás után a német 5%-át beszélem. Ezt a Duolingo számolta ki egyébként, 3 mp-cel azelőtt, hogy letöröltem volna a tabletről (agresszió release kimaxolva). Azért ennél egy kicsit talán jobb vagyok, de még simán el tudnának adni németül beszélgetve a fejem fölött kb. két tevéért, mert úgysem érteném meg. Innen szép nyerni, na.

Viszont minden reggel hálát adok az égnek, hogy megértem azt a korszakot, amikor nem kell többé szótárfüzeteket vezetni, vagy papírcetlikre irogatni a megtanulandó szavakat (tanár nénitől függően), sem pedig vagyonokat fizetni egy (sok...) jó munkafüzetért gyakorlófeladatok végett, csak hogy az ember előbb-utóbb valamicskét makogjon egy idegen nyelven. Nem, kérem szépen, ez már a színes-szagos appok és a youtube időszaka. Itt van például rögtön a Lyrebird, ami témákba rendezve képileg megjeleníti, leírja, sőt még ki is mondja a megtanulandó szavakat, és mindezt csupa izgi játékkal kombinálva, mint pl. memóriajáték vagy kvíz. A kedvenc gyakorlóm azért a DeutschAcademie, ahol remek gyakorlatok vannak egy-egy nyelvtani anyaghoz, tudásszinthez rendelve. Az app rögtön ki is értékeli a választ, sőt értékes arany csillagokat lehet gyűjteni a jó nyelvtani tudásért cserébe. Pöpec. Az egyik kedvencem néznivalóm pedig manapság a Discovery Channel "Extr@" c. sitcom-szerű sorozata. Ez arról szól, hogy Sam, egy amerikai srác meglátogatja régi barátait Berlinben, akikkel németül kommunikál. Sam némettudása azonban nem az igazi, amiből - fogadjunk, nem gondolnátok - igen sok vicces helyzet kerekedik. Irtó nagy sikerélmény, hogy végig tudom követni, amit mondanak, és remekül el lehet sajátítani belőle hétköznapi párbeszédeket (ehhez persze sokszor kell megnézni). Szexizmusra és sztereotip sztorikra allergiásoknak azért nem ajánlám. 

Nomeg nyilván nem hátrány sem a nyelvtanítási múltam, sem pedig a két másik, már elsajátított idegen nyelv ismerete. Utóbbi tudásommal kapcsolatban amúgy igen érdekesen tudnak konklúziókat kicsiholni magukból az emberek. "Ha már két nyelvet megtanultál, akkor simán menni fog a harmadik!" - mondják. Mintha tudnának valami titkos rekeszről az agyamban, ami ha két nyelvet beengedett eddig, akkor TERMÉSZETESEN pöccre beenged egy harmadikat is. Így aztán értetlenül állnak, mikor bátorkodom megemlíteni, hogy bizony mégiscsak küzdök a némettel. Egyébként az angollal jól megfér a német, de a franciával bizony komolyan interferál, számomra teljesen érthetetlen okokból. Az egy dolog, hogy simán kicsúsznak a számon francia szavak, miközben épp vért izzadok, hogy összerakjak egy épkézláb német mondatot, de konkrétan francia akcentussal beszélek németül, amin persze az oktatók általában elég jól szórakoznak. De sokat küzdök a nyelvtani vs. biológiai nemmel is. Például: míg a francia egyezteti a melléknevet a személy biológiai nemével, addig a német a biológiai nemre nincs tekintettel (vagyis a "szép" másként ragozódik ha lányra, mintha fiúra használják franciául, míg németül ez a használt főnév nyelvtani nemétől függ). A "Fraulein" szó németül semleges nemét egyenesen irritálónak tartom, hiszen a kisasszony mégiscsak nő! Persze értem én, hogy ez a "-lein" toldalék miatt van, nade hogy a nyelvtani szabály felülírja a biológiai nemet... Szörnyű. Aztán itt van a ß, értitek, a BÉTA, amit úgy ejtenek németül, mintha egy elfuserált káromkodás lenne némi beépített köpködéssel. Pedig a statisztikában a ß, azaz BÉTA egyértelműen az "indexek" királynője. Hányszor drukkoltam neki, hogy jóóó nagy legyen... és milyen öröm volt felfedezni annak idején, hogy az egyprediktoros regresszióban a sztenderdizált tesója a "szimpla" korrelációs együttható... Persze a németeknek ez sem szent. És mivé lett? Sárfeszessz.