No hát igazából rosszul érzem magam, hogy ekkora kihagyás után jelentkezünk csak friss hírekkel. Minden rendben van amúgy, életünket az IKEA-Obi-szerkényösszerakás háromszögében tengetjük, hol kisebb, hol nagyobb lelkesedéssel.

Jelenlegi pszichés állapotunkat pedig jól demonstrája egy megtörtént eset. Múlt hétvégén vacsoravendégeink érkeztek. A recepthez kellett sárgarépa, amit gondosan megvettünk előző nap a szupermarketben. Ételkészítés előtt viszont hiába keressük (mindketten), sehol nem találjuk. Se a konyhában, se a hűtőben, se az ideiglenesen kinevezett spájzban. E-L-T-Ű-N-T. Mikor már kezdtem gyanakodni, hogy a mostanság elszaporodú molyaink lehet, hogy sárgarépaevésre adták a fejüket, Dávid bedobja a gyilkos kérdést: "Te, nem lehet, hogy mégsem vettünk tegnap sárgarépát?". 

Még említésre méltó talán, hogy befejeztem a némettanfolyamot, ami ismét ékes példája volt annak, hogy miért nincs olyan, hogy odalökünk egy (esetünkben közgazdász végzettségű) anyanyelvi tanárt a pódiumra, hogy szórakoztassa a kisdiákokat. Este n7 és n10 között, egy ledolgozott munkanap után a dögmelegben egy felnőtt embert is megvisel a genitív, szóval nem mondom, hogy emberfeletti teljesítményt, vagy legalábbis frappáns pedagógiai módszereket vártam a tanártól, de mondjuk lehet, hogy gyanút kellett fognia, mikor 15 percet szöszmötölünk 5 mondat felett, miközben mindenki lelkesen nyomogatja a mobilját, hogy "szótárazzon".

Naszóval orvos. Méghozzá nőgyógyász. A nagyobb izgalmaknak elejét venném, és már most elárulom, hogy nem vagyok terhes, nem azért mentem. 

Egy remek online felületen választhattam orvost, ahol nem csak szakterületre, hanem nyelvtudásra is kereshettem. Rögtön bepróbálkoztam a magyarral. Nőt kerestem, és két név ugrott fel: az egyik egy görögösen hangzó név mögött megbúvó Ursula, és egy, a neten teljes információhiányt felmutatni tudó német nevű nő (2017-ben mégis hogyan csinálja, hogy SEMMI nem guglizható ki róla?!). Mivel sehogy sem láttam őket magam előtt bizalmi pozícióban, elhatároztam, hogy könnyebb megtanulni németül, és német orvoshoz menni, mint a magyarral próbálkozni. Elkezdtem nyálazni a listát, és egy ponton felhalmozódott a "natur" szónak az összes változata, majd előbújt egy őszes hajú hölgy, aki már egy mosolyban is önmegvalósított. Gondosan megírt honlap fogadott, ami 4 nyelven volt megjeleníthető. A praxis tele szimpatikus hölgyekkel (úristendeszexistavagyok). Szóval Triton király felesége (Tritonitta?) nyert. 

Két héttel későbbre kaptam hozzá időpontot, és 1 órát BKV-ztam otthonról miatta. Cserébe egy ügyvédi iroda szintjén berendezett praxis fogadott: középen kellemes recepció, és oldalról nyíló várószoba, rendelők, asszisztensi szobák. Jön a szokásos papírmunka, majd küldenek a váróba. Itt rajtam kívül kb. 15 ember fordult meg, és egyik sem volt német. Voltak muszlim nők, volt valami szláv nyelvet beszélő fiatalság, és még spanyolt is hallani véltem. Percre pontosan 4 órakor benyitott a váróba az orvos, és nevemen szólított (najó ez túlzás, valamiért "Márázs" szoktam lenni, de egyefene). Rögtön tudta, hogy magyar vagyok, pedig nem szerepelt a regisztrációs lapomon, csak az asszisztensnek említettem. Bekísért a rendelőjébe. Tágas, barátságos szoba volt. Végig németül beszélgettünk (mivel a minap gondosan kiszótáraztam minden panaszomat, és többször elgyakoroltam félhangosan a német monológomat). Egy ponton kedvesen megjegyezte, hogy tud egy kicsit angolul, de jobb nekem, ha gyakorolok. És egyébként össz-vissz két szót nem tudtam, ezeket pedig szépen fordította nekem angolról.

Ától cettig átnézett. A "van-e fertőzésem" kérdés volt a legjobb. Már maga a mintalevétel is úgy zajlott, hogy nekem kellett a helyén tartani egy fém bigyót a kis kezeimmel a lábam között, miközben ő vizsgált. Először nem értettem, hogy mit akar, de annyira kedvesen magyarázott, hogy erőt vettem magamon megérteni. Megfogtam hát, két kézzel. És csodák csodája, tényleg biztonságot kelt, hogy segítettem neki a vizsgálat során: adott némi kontrollt a kezembe. Aztán levette a mintát (ami nem sokkal volt kevésbé kellemetlen mint otthon, dehát ez már biológia). Majd a kiértékelés. Ugyebár ez Magyarországon úgy működik - hogy férfi olvasóink is értékelni tudják a hanyatló nyugat módszereit - , hogy az ember lányától leveszik a mintát, majd újabb 2 hét múlva kell eredményért visszamenni, feltéve ha kap az ember időpontot. Namármost itt mintalevétel után az orvos egyszer csak hátatfordított nekem - ekkor tűnt fel, hogy van egy méretes mikroszkóp a szobában. Berakta alá a mintát, és tüzetesen megvizsgálta. Ő. Nem az asszisztens, nem 2 hét múlva, hanem maga az orvos. 1 perc múlva már készen is volt a diagnózis: egészséges. 

Az eredeti ok, amiért mentem, az nem is ez volt egyéként, hanem a cisztáim. Mindkét nagymamámnak volt ugyanis mellrákja, az egyik ebben is halt meg. Én egyelőre cisztákat gyűjtök, ami az esetek többségében teljesen ártalmatlan, de ugye sose lehet tudni alapon szeretem 6 havonta ellenőriztetni. Namármost Tritonitta szerint inkább ne aggódjak a dolgokon, mert az csak ártani fog. Persze megvizsgált, de nem küldött el ultrahangra, hiába vetettem fel. Viszont azt mondta, hogy genetikai hajlam jelenlétében a D vitamin hiányos állapot jelentősen megnöveli a mellrák kialakulásának esélyét, úgyhogy elküldött D vitamin tesztre. De erről később. Ezen azért kicsit meglepődtem, natur ide vagy oda, és mivel ez az egyetlen dolog, amiben könyörtelenül hipochonder vagyok, másnap rögtön bejelentkeztem Magyarországon egy mellultrahangra. 

A bentlétem során megkérdezte azt is, hogy mikor voltam utoljára beoltva polio, diftéria és tetanusz ellen. Mondtam, hogy gyerekkoromban, de tetanusz oltást 15 évvel ezelőtt kaptam utoljára (igazából 20 éve, valami rozsdás szög kapcsán, de ebből letagadtam 5 évet). Kapott egy szívbajt, és rögtön felírt nekem egy koktélt. Itt aztán újra szembesültem a hanyatló nyugattal: a vizsgálat után rögtön az asszisztenshez kísért, aki egy félreeső szobában azonnal beadta nekem a szurit. Najó, előtte még tájékoztatót nyomott a kezembe (itt muszáj volt belecsalnom a németbe azzal, hogy angol verziót kértem tőlük, de még ezzel sem tudtam kifogni rajtuk, mert volt nekik csőre töltve). Mire elkezdett derengeni 20 évvel ezelőttről, hogy a tetanusz oltás helye eléggé fáj, meg biztos cefetül leszek pár napig, és lehet, hogy jobb lenne máskorra halasztani, már nyomta is belém a lötyit. Én meg kénytelen voltam elengedni az esétre tervezett táncos bulit. Ugyanaz az asszisztens még levette tőlem a D vitamin vizsgálatához szükséges vért is. Na de ennek az eredményéért már vissza kell menni. 

Egyébként valóban cefetül vagyok az injekciótól, és naponta kétszer alszom, hogy bírjam a tempót. Nomeg fáj is a helye, szóval megint ugrik a DeepWork órám :(

Viszont utánanéztem, és képzeljétek, kiderült: mindhárom oltás hatóideje kb. 10 év, szóval elvileg ajánlott őket felnőttkorban megismételni. Csak azért nem erőltetik, mert a polio és a diftéria felnőttkorban kevésbé veszélyes (és kevesebb tünetet okoz), mint gyerekkorban. A tetanuszt pedig akkor is be lehet adni, mikor már fennáll a vérmérgezés veszélye. Na hát ezek után engem simán üthetnének vasvillával (az elkövetkezendő 10 évben), mert kutya bajom nem lenne tőle.