Ma érkezett el a Nagy Nap, mikor boldog tulajdonosai lehettünk az első berezdezési tárgyunknak, egy ágykeretnek. Sikeresen licitáltunk rá ugyanis Ebayen, így jutalmul átvhettük Berlin tőlünk kb. legmesszebb eső pontján. Gondoltuk, hogy ha már ennyit utazunk miatta, akkor megnézhetnénk a környék nevezetességeit, ami jelen esetben a spandau-i citadella volt. 

Úgyhogy leparkoltunk, és nekiindultunk a 32 fokban. A citadella (és a köré épített királyi/nemesi/főúri udvar) amúgy Európa egyik legjobb állapotban megőrzött reneszánsz erődítménye, mely egyben Berlin legrégibb épületének is helyt ad. Egy kis szigeten helyezkedik el, a körülötte lévő vízfolyásban pedig cuki halak lubickolnak.  

Volt itt például régi páncél, ami tele volt golyónyommal, mert a golyóállóság legmegbízhatóbb mérésének azt tartották, ha szanaszét lövik, aztán ha nem lesz belőle szita, akkor mehet a katonáknak... Nekem külön kellemes élmény volt, hogy a sokszázéves falak nem három üvegpáncél mögött láthatóak, nehogy véletlenül ráköpjön a Nagyérdemű, hanem konkrétan a régi falak mellett vitt a turistaút, és így tényleg tapintani lehetett a "történelmet". Nézzétek meg, milyen érdekesen épültek egymásra az egyes korokból származó hozzáépítések, toldozások-foltozások. A képeken látható torony volt állítólag a "legvédettebb" hely Berlinben, ahol a csigalépcsőkből nyíló vackokban őrizték a nemes embereket háborúk alatt. 

GALÉRIA!! Klikk a többi képért. 

Itt is nagyon szépen látható, ahogy az eredeti falakat modern építészeti technikákkal megtámogatva restaurálták: 

Számomra a legérdekesebb hely a "régészeti ablak" volt. Ezen a részen ugyanis több korból származó kövek és fa-szerkezetek (sőt egy wc is...) napvilágot láttak a feltárások során, amit úgy mutatnak meg a nagyközönségnek, hogy az egyes korokból származó leleteket egyidejűleg prezentálják. Az alábbi képen a sötét, régi faoszlopok például a XI. századiak, és a szlávok által lakott időkből maradtak fenn, míg a téglaszerű kövek kb. XVIII. századiak. A maradék kőhalom pedig a két dátum közé datálható.  

Ezek pedig a XIV. századból származó zsidó sírkövek, felirattal. Mellékeltek hozzá egy audio guide-ot, ami egyrészt felolvasta a szöveget héberül, másrészt elmagyarázta a jelentését angolul, harmadrészt pedig a sírkő tulajdonosáról mondott érdekességeket (pl. a halott nevéről, vagy a halálának idejéről). 

A spandau-i kastélyban bizony elég sok denevér lakik. Najó, most már csak kényszerből, és múzeumizált jelleggel, de régen bizony önként jártak erre. Az egyik melléképület alagsorában (ahol egyébként az emeleteken művész-műhelyek voltak) komoly mennyiségű, szerintem többezer (Dávid szerint kb. 50) denevér sikoltott és repkedett. Hál'istennek üvegfalak mögött, de ez elsőre a sötétben azért nem volt olyan nyilvánvaló. Kb. egy tucat különböző fajtát mutatott be az állatokhoz mellékelt kiállítás. A mai nap tanulsága amúgy, hogy ha elég sokáig nézi az ember vastag üvefal mögül az épp alváshoz készülődő denevért, akkor ez az állat néhány pillanatra még cuki is tud lenni. 

Nyilván az alig pislákoló fények mellett nem tudtam fényképezni, úgyhogy lefotóztam nektek az egyetlen fényben fellelt denevért: a csődekorációt. 

Némi statisztika, ha már itt tartunk. Az alábbi kép tanulsága szerint a denevér (alias Fledermaus) mélyalvásban (Tiefschlaf) percenként kb. 20 szívverést, nyugalmi állapotban (Ruhe) kb. 420, míg terhelés közben (Belastung) kb. 1000 szívverést produkál. Az alábbi képen sárgával az ember (alias Mensch) látható. Ezen szívteljesítmény eléréséhez egyébként percenként akár 600 légvételre képes ez a kicsi állat. 

 És hogy lássátok, nem vagyunk hiúak, meg merjük osztani magunkról ezt a borzalmas szelfit, mely a citadella tetején készült.  

A mai nap fénypontja azért az ágykeret elhozatala volt. No nem feltétlen azért, mert végre megvan, hanem az elhozatalával járó herce-hurca miatt. Az ágykeret még valahogy befért a kocsiba (Dávid bevarázsolta, Pakolás Level 334), de a hozzá kapott farács már sehogy sem fért el, úgyhogy ezt végigcipeltem ma kézben az S-Bahn-on, majd még hurcolásztam néhány utcán keresztül 32 fokban. De van ágykeretünk!! 

Íme az S-Bahn-hoz gurtnizott ágykeret annak, aki még nem látott volna ilyet. A kijelölt hely szempontjából biciklinek nyilvánítottam.